EVERGLOW: Like A Shooting Star

LC bemutatkozása

- Siess már Bella!
- Jól van, jövök már, ha nem bírsz a fenekeden maradni, Jess, menj előre!
- Megyek is! – de még visszafordult az ajtóból -. De akkor is siess!
Utolsó órám a testnevelés előtt álltam. Jess ma egész nap be volt zsongva, mert az apja bejelentette, hogy pénteken megint elutazik egy pár napra, így Jess rögtön be is szervezett szombatra egy bulit. Csak erről szólt ez a mai nap; kit hív meg, ki-kivel jön, ki-kivel jön össze, vagy kinek-kivel kellene összejönnie, hánykor kezdődjön a buli, milyen zenéket játsszon, stb, stb, stb…
Beléptem a terembe és rögtön Edwarddal és Alice-szel találtam szembe magam. Az angolon kívül még ez az egy órám közös Edwarddal, bár ez sokáig nem esett le nekem.

Ugyanis az első nap után, amit itt töltöttem, másnap nem találkoztam Edwarddal. Aztán a rá következő napon sem, és az azutánin sem. Majd 2 hétig Edward nem bukkant fel a suliban.
Aztán a két hét elteltével egy keddi napon, mikor besétáltam a tornaterembe, ott találtam. Oldalt állt a testvérével, félrehúzódva. Úgy tűnt Alice folyamatosan beszél hozzá, mintha csak valami mantrát mormogna neki az orra alatt.
Pár másodperces kiesés után, körül néztem ki van még itt. Jess aznap beteg volt, így igazából ez volt „az első napom”, amit elveszetten ide-oda kóborogva tettem meg. Megláttam Maxet a terem közepén és elindultam felé.
- Hé, Bella! Csini a ruhád, ennél túlöltözve és szakadtabban nem tudtál volna felöltözni?
Önkéntelenül és végignéztem magamon; sötét kékszínű pamut nadrág volt rajtam, egy hosszú ujjú fehér póló és arra vettem rá a királykék kivágott topomat. Talán tényleg nem kellett volna ennyi réteg, de hát istenem még nem akklimatizálodtam, bevallom fáztam. Harsány kacaj jött LC és a sleppje felől. Lehajtottam a fejem és arrébb bandukoltam. Rosszul éreztem magam egésznap, fáradt voltam, mert a rémálmaimtól nem tudtam aludni, és totál elveszett voltam. Elmúlt a varázs, rájöttem távol kerültem mindattól, amit ismertem, a barátaimtól és legfőképp önmagamtól, egyedül maradtam. Így ebben a lelkiállapotban LC beszólása a lelkembe trafált.
- Ne is törődj vele, LC csak féltékeny rád. Nagyon csinos vagy Bella.
Halvány mosolyt eresztettem Max felé, köszönetképp. Folyton mosolygok, hogy elrejtsem azt, amit nem akarok kimutatni.
Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy Max egyáltalán nem vidított fel, az aztán meg végképp nem, amikor észrevettem Edward mindvégig engem figyelt, és most lesajnálóan nézett rám. Eközben az óra elkezdődött, bemelegítésnek tíz kör futás. Nem bántam, most vágytam rá. A futás mindig is olyan érzést keltett bennem mintha elmenekülhetnék, és ha elég gyorsan futok el is menekülhetek. Ezért futottam, mint a szélvész. Egyre gyorsabban is gyorsabban. Sorban hagytam le mindenkit, még a legjobb sportolókat is. Miközben futottam, engedtem a kísértésnek, felnyitottam a pajzsomat, amit eddig szigorúan a helyén tartottam, hogy a fájdalom ne találjon meg. Először össze-vissza, értelmetlenül csapongtak a gondolataim; az hogy apu eldöntötte La Pushba költözünk, az idefele út, az első éjszakám az új házban, Edward haragos szeme, és LC szemei, ami az első perctől azt üzente: kitépem az összes hajszáladat, ha a helyemre pályázol. Aztán a képzeletembe menekültem; elképzeltem, ahogy a sűrű erdő közepén futok, egyre vadabb tájon, egyre feljebb kaptatva, a zöldellő fák már súrolják a vállaimat, átugorva egy kidőlt fatörzsen, futottam előre, míg a végén megláttam az út végét, kiértem a szikla szélére, és döntöttem és ugrottam.
Egy karba ütköztem bele, felpillantottam. Edward aggódó arcába néztem bele.
- Jól vagy Isabella? – kérdezte tőlem egy nagyon lágy hang, amilyen szépet még sosem halottam.
Kapkodva vettem a levegőt – rég futottam már így, ilyen gyorsasággal-, és csak egyre jobban ziháltam. Elegem volt. Elegem van, hogy állandóan Edward szemeibe ütközöm. Elegem van, hogy eddig még csak hozzám sem szólt, de most ilyen figyelemmel fordult felém.
- Nagyszerűen – förmedtem rá, és kirántottam magam a karjai közül. A többiek még javában futottak, de én biztos voltam benne, hogy már bőven lefutottam a tíz kört.
Akkor az óra vége után még sokáig szöszmötöltem az öltözőben, megvártam míg mindenki elmegy. Közel volt a pityergés ideje, de még nem engedtem neki. Előbb szabaduljak innét. Amikor kiléptem az ajtón, a friss levegőre, észrevettem, hogy Edward és Alice Jasper társaságában ott sertepel a bejárat mellett. Rájuk néztem és csak arra tudtam gondolni, nem érdemeltem meg a gyűlölködő és kutató pillantásaikat. Láttam rajtuk, hogy engem várnak, de úgy tettem mintha nem vettem volna észre.
Szememmel gyorsan megkerestem a már jól ismert kopott kék furgont, és Jensenhez szaladtam. Szinte szó szerint beleütköztem, átöleltem, mellkasába fúrtam a fejem, és hagytam eleredni a könnyeimet.

- Bella, Bella! Gyere már ide! – térített magamhoz Jess hangja.

- Halló, Halló! Lehet hallani? Öhh, igen, akkor rendben van. Kedves diákok! Sürgős tanári értekezlet miatt, a tanáraik 30 percet fognak késni az órákról. Kérek szépen mindenkit csendben, fegyelmezetten várjanak osztálytermeikben!
- Remek! Addig szórakozhatunk egy kicsit! – Jess odaszaladt a torna oldalába beágyazott hifihez, rákötötte mp3 lejátszóját, és hangosan megszólalt a Just Dance a hangfalakból.
Jess elkezdett táncolni, miközben visszafele jövet közelített felénk. Feloldódott a hangulat, beszélgetések, nevetések neszei ütötték fel a fejüket, többen elkezdtek táncolni Jessel, egy kis kört alkotva. Max is csatlakozott inkább vicces mozdulataival, sem mint profi hévvel. Bennem is rögtön elindult egy kis ütem, amint meghallottam a zenét.
- Gyere te is Bella - csalogatott a kör közepébe Jess.
Kicsit vonakodtam, hogy én most itt a tornaterem közepén elkezdjek táncolni, de volt kedvem hozzá, hívogatott a zene. Nevetve én is odamentem a táncoló bagázshoz. Elkezdtem táncolni a zene ütemére, egyre jobban belefeledkezve hol is vagyok. Mindig is imádtam ezt az érzést. Gyerekkoromban jártam táncórákra is, nagyi vitt el minden szombaton és vasárnap. Sokszor megjegyezte, hogy szerencsére ebben nem őrá ütöttem, mert ő világ életében kétballábas volt. Aztán a tinédzserkoromba lépve, abbahagytam, hogy legyen időm a lehető legjobb hétvégi programokra is. Azaz bandáztam és fiúztam a barátnőimmel. Szóval felszabadultan roptuk a táncot kedd délután tanítási idő közben. Hol Jessel mutattunk be nem suliba való tánc mozdulatokat, miközben egymáson vihorásztunk, hol Maxszel táncoltam. Aztán már annyira kacarásztunk, hogy kifeküdtünk a padlón, és már csak háttérzajnak érzékeltük a zenét.
- Hé, Bella nem is tudtam, hogy ilyen jól táncolsz.
- Köszi, Ashley – fogadtam kipirulva a bókot.
- De tényleg. Szerintem be is állhatnál a suli tánckarába.
- Nem is tudtam, hogy itt van ilyen. – ráncoltam a szemöldökömet.
- Pedig van, mondjuk nem olyan régen, még LC nővére terjesztette be a kérelmet a tánccsoport felállításáért. Most pedig LC a vezető.
Jessre néztem, egyszerre vágtunk fintort. – Azt hiszem, én inkább kihagyom, de azért igazán kösz Ash.
Beszélgetésünket a tanár megérkezése szakította félbe, aki azonnali hatállyal ki adta a parancsot, hogy valaki zárja el ezt a zajt, amit mi zenének hívunk. Az órából, minthogy már csak 15 perc maradt hátra, a tanár egyszerűen fogta magát, behajított közénk egy röplabdát,
- Játszatok! – felkiáltással, majd kivonult a teremből.
Hmm, ez aztán az oktatás.

*

- Nálam töltöd a hétvégét? Apa már péntek reggel elindul, Alex pedig a pénteket, Port Angelesben tölti a bátyjánál. Suli után rögtön jöhetnél hozzám, szombaton úgyis hajnalig tartó buli lesz, vasárnap délután pedig hazafuvaroználak. Na, mit szólsz?
- Persze, jó ötlet. De tudod pénteken suli után Edwardékhoz megyek, viszont ha eljönnél oda értem, mikor végeztünk a házival…- vázoltam az ötletemet mézesmázosan Jessnek. Ez a kocsimegvonás egyre jobban zavarja az egómat.
- Jól van, elmegyek érted, de evvel nem neked teszek szívességet - hangsúlyozta ki.
- Hát akkor kinek?
- Magamnak! Mindig kíváncsi voltam hol laknak Edwardék. Kíváncsi vagyok milyen a kecójuk. Aztán, miután hozzám értünk kezdheted a beszámolót.
- A beszámolót?
- Igen, a részletes beszámolót.
- De miről?
- Edward szobájáról, Edward beszédjéről, gesztusairól, mimikájáról. Hogy mit mondott neked, hogy nézett rád, hozzád ért-e, ha igen, hol…
- Na, de Jess!- kiáltottam rá, talán kicsit túl hangosan. Mégis mit gondolsz, mire megyek át, pizsamapartira, ahol az est vége üvegezésbe fog torkollni?
- Ha elég ügyesen játszol, akkor igen. Talán egy üvegezést el lehetne intézni, végül is a testvérei már úgyis egymással járnak, nem hiszem, hogy zavarná őket - morfondírozott tovább a gondolatmeneten.
Fejbe legyintettem. – Térj már észhez!
- Aúú. Ezt most miért kaptam?
- A 18-as karikás gondolataid miatt.
- Ne legyél ilyen prűd, Bella - incselkedett Jess. – Nézd, Jensen már vár rád, siess!
Miközben méltóságteljesen elsétáltam Jess mellett, kinyújtottam rá a nyelvemet.
- Ezt neked, 18-as!
- Ez nagyon érett volt! - kiáltott utánam Jessica.
- Volt kitől tanulnom!