Like A Shooting Star - 8. fejezet

Az este folytatódik

- Szóval csak a nappaliban voltál, és a konyhában – összegezte Jessica.
- Jahp – válaszoltam frappánsan. Mikor mindketten túltettük magunkat azon, hogy Edward hozott haza – na, jó Jessicához -, rendeltünk egy pizzát, majd leültünk a tévészobában – igen, a tévészobában, náluk ez is van -, ahol töviről hegyire elmeséltem, hogy telt a napom a Cullen rezidencián. Azt is elmeséltem, hogy vesztem össze Jensennel, a mai napon már másodjára, de most sikeresen Edward füle hallatára, Jensen személyes jelenléte nélkül. Töprengtem rajta, hogy Edward reakcióját is említsem-e meg, azt a bizonyos megjegyzést Jensen jogos aggódásáért, de úgy éreztem ezt nem köthetem Jess orrára. Ne kérdezzétek, miért, hatodik érzék vagy az a bizonyos női megérzés. Nekem teljesen mindegy. Valamelyik a kettő közül.
- Hmm –mondta erre Jessica. Elemünkben vagyunk. Már ami a nyelvtant illeti. Azt hiszem csalódást okoztam avval Jess számára, hogy nem jutottam be Edward hálószobájába.
- Edward szobájában sem voltál? – kérdezte már megint. Szerintem arra várt, hátha közben megváltozik a válaszom. Igen, a gyanúm egyre szilárdabb lábakon állt.
- Nem, nem voltam. De ha még hétszer megkérdezed, attól még a válaszom nem fog megváltozni.
- Csak egész biztos akartam lenni benne.
- Rendben! – hatásszünetet tartottam – Akkor most már biztos vagy benne?
Alapos szemrevételezés után, így szólt:
- Igen, biztos.
- Remek!
Miután befejeztük a vacsorát, rendbe raktuk a konyhát – magyarul, kidobtuk a pizzás és kólás dobozokat -, majd a hálószobák felé vettük az irányt. Jessék háza igen előkelő, és hatalmas. Pláne ahhoz képest, hogy csak ketten élnek itt az édesapjával. Mielőtt elváltak Jess szülei, New Yorkban éltek, az Upper East Side-on, az elit krémjei között. Jess igazi vagány New Yorki lány volt, és az is maradt/marad mindörökre –úgy gondolom innen ered a márkák iránti szenvedélye -. Lassan már öt éve, hogy Forksba költözött apjával, és elkezdte a nagyvárosi lány vidékre kényszerült életét. Igen ám, de az apja nem igen hagyta hátra a munkáját – amit valahol meg is értek, hisz ha ilyen sikereim lennének a munkámban, amit ráadásul annyira szeretek, mint ahogy Matt (vagyis Jess apja) szereti, én sem tudnám csak ott otthagyni-, így gyakran hagyja egyedül a lányát, ebben az óriási villában. Emiatt is próbálja Matt minden földi luxussal ellátni az otthonát. Ami pontosan 5 hálót, 6 fürdőszobát 1 dolgozószobát, 2 nappalit, 1 belső jakuzzit és 1 hatalmas amerikai konyhát takar. Már ami a belsőségeket illeti. Ezen kívül a több hektáros kertjükben van még egy jakuzzi, egy hatalmas medence, és persze egy külön kis bungaló berendezve a hatalmas teraszon.
A gyönyörűen megmunkált cseresznyefa lépcsőn caplattunk felfelé, a szobánk felé. Rövid ismeretségünk alatt is már annyiszor fordultam meg Jesséknél, hogy az egyik vendégszobát már kikiáltotta az én szobámmá. Ami közvetlenül is egybe nyitható az övével.
- Van kedved még egy filmhez?
- Lehet róla szó. Zuhanyozás után meglátom, mennyire vagyok még éber.
- Jól van Csipkerózsika.
- Csipkerózsikának, nem is olyan rossz lenni. Jobb, mint Hamupipőkének. Végül is mit tett Csipkerózsika azért, hogy megtalálja a szerelmet? Aludt, méghozzá jó sokáig. Majd se szó se beszéd megjelent a herceg. Ennyit én is tehetek az ügy érdekében – vigyorogtam Jessre, elütve a csipkelődését, amit az éberségemre tett szóvá.
- Fáradt vicc volt, Black.
- Mégis milyen viccet vársz, attól a mesebeli lénytől, aki századokig aludt?
A replika már csak egy szemforgatás volt, nem csak én nem voltam a toppon. Majd ki-ki befordult a saját fürdőszobájába. Beálltam a jéghideg víz alá, és néztem, ahogy a víz végigcsorog a hajamon. Hosszú nap volt annyi szent, felemás érzésekkel a szívemben. Bár magamnak sem akartam beismerni, - megpróbáltam még a gondolatát is kerülni -, nagyon fájt Jensen viselkedése. Amióta idejöttem – valljuk be összetörten -, Jensen és Jessica volt az, aki visszarángatott az életbe. Jensen a csendes törődésével, Jessica pedig az életkedvével. Rosszul esett az, hogy Jensen csak így nekem esett… vagy talán nem is igazán ez bánt, hanem igazából az, hogy azt hittem Jensen sosem lenne képes így beszélni velem. Aztán ott van a nap második felében történtek. Szinte éreztem a felforrósodott véremet, amint pezseg az ereimben, amit rettentő régen tapasztaltam utoljára. Nem éreztem magam már rég ennyire emberien. És mégis mitől lobbant fel bennem ez az érzés? Még meg sem engedtem, hogy megfogalmazódjon a válasz, már is bevillant, az, ahogy Edward hozzám ért. Finom érintés volt, mégis perzselő. Szóval, azt hiszem, nem kell magyaráznom, mennyire kellett a hidegvíz másféle perzselő érintése. Mire végeztem a zuhannyal és a haj mosással, Jesst összekuporodva találtam az ágyán egyenletes légzéssel. Leoltottam a lámpáját, majd a lehető leghalkabban becsuktam közös ajtónkat. Már éppen elhelyezkedtem a paplan alatt, amikor megéreztem a jeges forksi szél süvítését a félig nyitott ablakomon. Odatámolyogtam az ablakhoz, kicsukva a nem kívánt elemeket.

*

Belepislogtam az éj sötétjébe. Az ágyam végében egy alak körvonalazódott ki. Megdörzsöltem a szemem, hogy az álmom maradék pillanatképei is eltűnjenek az agyam minden négyzetcentiméteréből. Kimondtam az első szót, ami az eszembe jutott.
- Edward? – suttogtam bele a szobába. Válasz nem érkezett, de nem is igazán vártam, hogy fog. Oldalra nyúltam, hogy felkapcsoljam az éjjeli lámpát, de az erős fénytől pislognom kellett. Mire visszanyertem a látásomat a szoba üres volt. Már épp vissza akartam dőlni az ágyamra, hogy biztos csak képzelődtem, amikor a pillantásom a nyitott ablakra tévedt.Teljes éberséggel lépkedtem oda a nyitott ablakhoz, ahhoz képest, hogy nem lehetek túl több mint 2-3 órás alvásnál. Maximálisra tártam ki az ablakot, majd kikémleltem a hold fényénél megvilágított pázsitra. Körbejárattam a szemem a kerten, a fákon, és még távolabb az erdős részen is, de nem láttam semmit, még csak egy neszt se hallottam. Amit kicsit furának tartottam hisz a sűrű fákkal tarkított erdőben hemzsegnek az állatok. Mégsem hallottam még egy huhogást vagy tücsökciripelést sem. Úgy éreztem egy örökkévalóság telt el már azóta, hogy itt csüngök az ablakon, így rászántam magam, hogy visszafeküdjek az ágyba. A nyitott ablaknál még sokáig forgolódtam, mire visszatértem az álmok birodalmába.