Like A Shooting Star - 4. fejezet

O

Kézifék hang.
Jensen rám mosolygott: - Úgy látszik hipnotikusan hat rád a kézifék hangja.
- Tudod, Jensen a beidegződés nagyúr. Délután akkor…
- Jövök érted – vágott a szavamba.
Nem is tudom, miért kérdezem meg még mindig. Már több mint két hónapja az a módi, hogy Jensen reggel elém jön a házunkhoz, iskolába fuvaroz, majd egymaga vagy többedmagával értem jön a nap végén.
Az ittlétem első hetén lévő szemkontaktusunk után, másnap már le is szólított. Amikor a második sulis napom után sétáltam hazafele a banda megint ott hülyült valamelyikük házának verandáján. Jensen megint a szemembe fúrta mogyoróbarna tekintetét, de ezúttal nem hagyta, hogy meglógjak. Odainvitált magukhoz. Bemutatkozott is megkérdezte, ugye én vagyok Isabella Black. Szófukarságomtól szenvedve, csak egy rövid igen választ kapott. Bemutatott a többieknek, és meginvitált egy péntek esti máglyarakásra. Elfogadtam a meghívást, mert hamar felismertem Jensen nem fogja hagyni, hogy csak úgy kihúzzam magam a program alól.
A péntek este nagyon jól sikerült szinte mindenkivel elsőre összebarátkoztam és az est vége felé már önfeledten nevetgéltem és beszélgettem velük. A rákövetkező hétfő reggel már az ajtónk előtt találtam;
- Észrevettem ám, hogy minden reggel és délután gyalogolva teszed, meg az utat La Push és a suli között. Gondoltam egy fuvarnak örülnél.
És abból az egy fuvarból több száz lett, azóta a nap óta minden nap ő visz és hoz.
- Hát akkor, szia, délutánig – köszöntem el Jensentől.
Elindultam a B épület felé (ahol minden hétfőmet és szerdámat kezdem), ahol már várt rám Jess, Alex és Max.
- Nem értem, hogyhogy még nem randiztatok – kezdte a reggeli értetlenkedést Jess
- Én sem értem, miért nem érted, annak ellenére, hogy vagy ezerszer átrágtunk már magunkat ezen.
- Ti le tudtátok fordítani ezt az idióta spanyol szöveget? – függesztette fel a beszélgetés Alex.
- Le –vágta rá Max.
- Ja, basszus, mert neked ez a második anyanyelved vagy az első és az angol a második, na, mindegy most nem ez a lényeg, amit te művelsz az csalás. Miért nem vetted fel inkább a franciát vagy az olaszt? Csinálhatnál te is úgy mintha idegennyelvet tanulnál!
- Csinálok is, nem?
Alex erre már csak a szemét forgathatta, mert beléptünk a terembe és az óra elkezdődött.

*

A közös óráink hamar tovaszálltak, az együttes nem odafigyelés során. Az ötödik órám következett, az angol irodalom. Mindig mielőtt beléptem volna ide, előbb egy szempárba bámultam bele. Már nem olyan haragos, mint a félév elején, de azóta is nyugtalanság bujkál a szemeiben.
- Szia, Isabella - köszönt Edward.
Miután Edwarddal lévő kapcsolatomban eljutottunk idáig, már nem volt szívem vagy merszem, ráförmedni, hogy Bella. Igazából az Isabella sem zavart, csak Jess felindulása óta mindenki Bellának szólít. Még a La Push-i barátaim is. Így egy kicsit elszoktam attól, hogy a teljes nevemet halljam.
- Szia, Edward
És… ennyi. Általában ebből áll a mi kis traccspartink. Végülis kicsinek elég kicsi.
Az órán épp Shakespeare műveit tanultuk, az ismertebb könyveit már átvettük, most a belőlük készült filmeket elemeztük.
Ms. Hill, nemrég diplomázott, így egy fiatal tanárunk van személyében, aki elég modernen veszi a tanítást.
- Jól van, gyerekek. Párokat fogunk alakítani, minden pár kap egy filmcímet, amit együtt megnéztek és amiről elemzést fogtok írni a jövő hétre. Ismétlem páros munka, így elvárom az együttműködést! Senki ne vonja ki magát a KÖZÖS munka alól!
Hú, de kihangsúlyozta.
Kikerekedett szemekkel néztem Edwardra – esküszöm nem szándékosan -, és csak az zakatolt a fejemben, hogy vagy egyest kapok erre a feladatra, vagy pedig Edward határait kell, feszengessem a velem töltött idő kitolásával.
Egyes – Haragos Edward
Egyes – Haragos Edward
Civódásomat, Edward szakította félbe.
- Melyik nap készítsük el a házi feladatot?
- Öhmm, hmm…
- Vagy szeretnéd, hogy egyedül megcsináljam?
Azt feltételezi rólam, hogy nem vagyok képes együttműködni vagy azt, hogy nem vagyok képes megírni egy elemzést – morfondíroztam.
Ezek után túl nagy hévvel válaszoltam; - Nem! Csináljuk együtt! A péntekhez mit szólsz?
- Rendben. Akkor nézzük nálad.
Hát ezt gyorsan leszögezte.
- Oké, tudod hogyan jutsz el La Pushba, igaz?
- La Push? Nem, az nem jó. Te La Pushban laksz? Igen, tényleg. Elfelejtettem.
És még morgott valamit az orra alatt, de azt már nem értettem.
- Akkor nézzük nálad – ajánlottam, miután ilyen állapotba jött attól, hogy esetleg La Pushba kell jönnie.
Ennek sem örült túlságosan.
- Ezt még meg kell beszélnem Alice-szel.
- Rendben - bár azt nem értem ezt miért Alice-szel kell megbeszélnie. Ha még a szüleit mondta volna azt értem, de Alice-nek mi köze a döntéshozatalhozz. – Akkor majd szólj. Szia – és gyorsan leléptem.
*

Az ebédlőnél Alice lépett oda hozzám.
- Nálunk nézzük akkor az O-t (ez a címe a filmnek, amit kikaptunk Ms. Hilltől), remekül fogunk mulatni! – csilingelt a hangja a fülembe.
- Nézzük?
- Igen, nem csak te és Edward fogjátok megnézni a filmet, Rosalie, Emmet és én is veletek fogunk tartani.
- Értem. Na és, hogy juthatok el majd hozzátok? Nem tudom merre laktok – ahogy rajtam kívül az egész forksi középiskola tanulói sem. De ezt már nem tettem hozzá.
- Ne aggódj emiatt, majd velünk jössz.
- Oké – csak ennyit bírtam kinyögni. Én egy autóban a Cullen testvérekkel, miután hetek óta csak bámulnak rám, és a mai 5-5 perces beszélgetésem Edwarddal és Alice-szel rekordnak számít?
Furcsa mód aggodalmam eltörpült a hirtelen jött izgalom érzése miatt. Hiába nem indult valami fényesen a kapcsolatom Cullenékkal, valami láthatatlan erő húzott feléjük. Vágyódtam utánuk, nem igazán tudom megmagyarázni miért, de egyszerűen a zsigereimből akartam, hogy történjen már valami, hogy ott lehessek közöttük. Mert valaminek történnie kell, ebben biztos voltam, tudom, hogy valamiért, de kapcsolatba kell, hogy kerüljek velük. Akkor majd a darab a helyére kattan, és úgy lesz teljes egész.
És persze az sem elhanyagolható tény, hogy vonzódtam Edwardhoz. A gyűlölt tekintet sem rezegtette meg bennem ennek ellenkezőjét. Nem tudom miért, de megnyugtatott a jelenléte. Biztos voltam, hogy létezik valami, ami majd mindent megmagyaráz. Mert szemernyi kétségem sincs a felől, hogy Edward valami.

- Jól hallottam, te Edward Cullennel és testvéreivel fogsz filmet nézni?
- Nem, Jess, vagyis igen. Angolon azt a feladatot kaptuk, hogy párban kell megnézni egy filmet, amiről majd dolgozatot kell beadni.
- És hogy jön a történet a Cullen családhoz?
- Hát úgy, hogy a padtársak alkotnak egy párt, én meg hát Edward mellett ülök…
- És a tesók miért lesznek ott filmet nézni?
- Nem tudom, gardedámnak, esetleg?
- Így belerondítani egy lehetséges randiba!!!
- Jess, higgadj le ez nem randi, ez egy házi feladat.
- De ha kettesben néz egy filmet, az otthoni magányban egy ellentétes nemű pár az igenis randi
- Jó, de azt be kell látnod, hogy tömeges Cullen tesókkal semmiképp sem az.
- Pont ez az! De az lehetett volna, így belepiszkítani…- és még morgott magában jó ideig Jess, mintha ő esett volna el egy randitól Edwarddal. De mit is beszélek itt, ez semmiképp sem lett volna randi.

*

Miután a nap hátra lévő részén azon töprengtem, hogy a pénteket Edwarddal fogom tölteni, igen gyorsan elrepült az idő, így hát elköszöntem Maxtől.
- Holnap találkozunk!
És egyenesen Jensenhez szaladtam. Nem volt egyedül, vele volt Lejla, Daniel és Josh.
Üdvözlésként feléjük villantottam egy hatalmas mosolyt.
- Hogy telt a napod?
- Jól, és a tied Lejla?
- Nekem is, ma ellógtuk a napot Dannyvel és elugrottunk Port Angelesbe. Egész nap vásároltam- vigyorgott rám.
- Igen, nagyszerű volt – kontrázott rá Danny.
Jensen, Josh meg én csak hahotáztunk ezen.
- Szóval, az érettségi előtt csak így leléptek a suliból, dorgáltam meg őket viccesen.
- Na, jól van, pattanjunk be a furgonba, mert még elkésünk – szólított fel minket Jensen.
- Miért hová megyünk?
- Az meglepetés - mosolygott rám féloldalasan.
- Jól van, akkor felhívom, apámékat ne várjanak - és már húztam elő a mobilomat.
- Nem kell, már elintéztem, hivatalosan is elkértelek az oviból.
- Hát, ha így áll a helyzet - eresztettem el a vicces kis megjegyzést az otthoni szigorra, és a koromra.
Minthogy Jensen húsz éves én „meg csak” egy hónap múlva töltöm be a tizenhetet, előszerettel köszörülí ezen a nyelvét.
Egy óra múlva megérkeztünk Port Angelesbe.
- Mi is vásárolni fogunk?
- Hát, ha falatnyi fehérneműket szeretnél vásárolni, akkor feltétlenül
- Értem, Josh, szóval akkor nem vásárolni jöttünk
Jensen határozott léptekkel elindult. Utána iramodtam. A parkolóból kiérve kifordultunk jobbra, a főutcára, majd párszáz méter gyaloglás után, hatalmas tömegbe botlottunk bele. Kikerülve az emberekez előrébb mentünk, de meglepetésemre Jensen nem sétált tovább, mint ahogy azt én gondoltam, hanem kitárta előttem a mozi bejárati ajtaját.
- Moziba jöttünk?
- Igen.
- És mit nézünk meg?
Jensen egyszerűen csak felmutatott a bejárat tetejére; ÉJSÖTÉTSZERETŐ hirdették a nagy villogó fények.
Meglepetten bámultam fel rá – Jensen akár egy égi meszelő, izmos égimeszelő, de ezt csak zárójelben említem meg -, szólni azonban nem bírtam.
- Amikor a szobádban jártam, láttam azt a rengeteg könyvet, rögtön szemet szúrt a sok vámpíros könyv, na meg előtérben voltak a J.R Ward könyvek. Mikor múlthéten itt jártam, láttam az Éjsötét szerető plakátot, hogy lesz filmben, így vettem rá pár jegyet, gondoltam örülni fogsz neki.
Meglepett, amit Jensen mondott. Túl nagy figyelmességről árulkodott. Nem is vettem észre, hogy ennyire figyel rám. A válaszadás sem ment, így csak félszegen rámosolyodtam.
Daniel és Lejla beálltak a sorba popcornért és kóláért. Nem igazán tudtam mit mondjak, inkább csöndben maradtam.
Igaza volt Jensennek a könyvespolcom már roskad a sok olvasott könyvtől, és nem tagadom, főleg vámpíros könyveim vannak. De igazából, már hónapok óta nem nyúltam hozzájuk. Ahogy a következő filmes kasszasikereket sem követtem figyelemmel. Megváltoztam, és már nem tartoztak szorosan hozzám ezek a dolgok. Úgy voltam evvel, hogy ehhez is idő kell – mint ahhoz, hogy végre nem viselkedem antiszociálisan az iskolában, és az emberekkel -, és majd újra kezdem ezeket a dolgokat is, ha az életem visszabillen a régi mederbe.
Úgy határoztam ez a mozizás jó alkalom elkezdeni, visszaszokni a normalitás ezen műfajához.

- Nekem nagyon tetszett a film.
- Igen és mi tetszett benne a legjobban?- kérdeztem rá Lejlától. - Daniel ajka vagy a segge, amikor egymást faltátok a szex jelenetek közben? Amiből, halkan megjegyzem, elég sok volt.
Máris megadtam az alaphangulatot a kocsiban. Bár Lejla és Daniel számlájára legyen írva, legalább elpirultak mindketten.
- Megállunk kajálni egy gyorsétteremnél?
- Joshua Beckett kommentárját hallották, felemelve e becses beszélgetés fényét.
- Nézzétek már Jensen megszólalt!- kiáltottam fel euforikusan.
Tapsvihar tört ki az autóban.
Nagyon úgy tűnik hogy meghibbantunk.
- Oké, ki mit kér? – akarta túlharsogni Jensen a zsivajt.
- Én egy Big-Mac menüt, nagy sült krumplival, nagy kólával, egy almástáskát és, ööh várjál csak, igen egy vaníliás fagyit is kérek.
Megint kitört belőlünk a nevetés. Mondom én, mint az óvódások.
- Csak nem éhes vagy Josh?
- Csak egy kicsit – vigyorgott rám.
- Jól van, jól van, a többiek is sorolják – vezényelt minket Jensen.
És hát soroltuk. Mire hazaértünk mind behabzsoltuk a rendelt kaját, és dögfáradtan zuhantunk ki egymás után a kocsiból.
- Holnap reggel a szokott időben!
Elmosolyodtam – Rendben! – kiáltottam vissza Jensennek.