KNOWING
Másfél hónap kemény vizsgázás után akadt két hét szünet az utolsó vizsgámig, így fogtam magam és máris hívtam Dave-et, hogy bizony szabad hétvégém van, nála mi a helyzet. Az égiek velünk voltak, neki is szabija van (tudni kell, hogy ált. 2-3 hetünkbe telik összehozni egy találkát). Hamar eldöntöttük ebből mozizás lesz, így keményen lecsaptam a labdát, nézzünk Knowing-ot (kiváló magyar címként a Képletet kapta). Jó kis katasztrófa filmnek ígérkezet, látványra legalábbis.
Így fogtuk magunkat és szombat délután besétáltunk a Palace-ba.
A film jól kezdődött, 1959-be repítettek vissza, központban egy - a Kör-ben játszó kislányt is meghazudtoló - tébolyodott kislány, aki hangokat hall. Láthatatlan emberek suttognak a fülébe, első blikkre értelmetlen számokat. A kislány iskolájában időkapszulát terveznek, így kiadja az iskola vezetősége, rajzolják le a gyerekek, hogy képzelik el a jövőt. Minden kis diák, rajzott adott le, kivéve a hangokat halló lányt, ő számsorokat írt. Ünnepség keretén belül, elzárják az időkapszulát, amit csak 50 év múlva nyitnak ki.
A következő snittben máris 2009 van, ahol a mostani diákok egymás kezéből kapkodják ki a rajzokat. Nicolas Cage fia, hoppon maradt, és számokat tartalmazó borítékot kapott. Elkommunikálva az iskola tulajdonát, haza vitte, ahol édesapja rápillantva a papírra egyből, kiszúr egy számsor blokkot – a bizonyos 91101 -, amit ő bár nem elsőre, de a nézőközönség rögtön beazonosított, ez bizony a New York-i tragédia dátuma (9.11.01 = 2001.09.11). Ezt én jó hangosan konstatáltam ezt még egy diszkalkuliás is hamar megoldotta volna. (Sajnos gyengém az ilyes fajta megnyilvánulás, bár általában csak a szomszédommal osztom meg lehengerlő nézeteimet. Ennél a helyzetnél sajnos ez most hangosabbra sikeredett). De ami még ennél is jobban felvidított minket, mi még ebbe a filmbe is képesek voltunk belemagyarázni a Twilight-ot. Biztosra vesszük, ha kellőképpen mustrálhattuk volna a számokat tartalmazó lapot, a Twilight film bemutatójának dátumát is felfedeztük volna.
A cselekmény haladt tovább a nemsokára bekövetkező katasztrófák pedig igen látványosak voltak, megfelelő zenei aláfestéssel. Esetleg ha valakinek, Deja VU-je támad, az csak azért lehet, mert már látta a Végső Állomás három epizódját. Amikor színre lép a hangokat halló kislány mára már felnőtt lánya, újabb röhögő görcsben törünk ki Dave-el, ugyanis a változatosság kedvéért a New Moon egy bizonyos „szerzete” tűnik fel a filmben. Igen, valamiért nem tudunk elszakadni a Twilight sagától.
Tőlünk függetlenül haladt tovább a cselekmény „hitmenes” ufók kerülnek elő (amik szintén sok kommentet kapnak tőlem), láthatunk Stephen King-es világvége jelenetet, fekete kavicsok megmagyarázhatatlan felbukkanását míg végül lassan megtudhatjuk, mi történik, ha elfogynak a számok.
Miután nem szeretném lelőni a film poénját – mert ez poén nem vitás -, így csak egyet mondhatok, reméljük azon a fán már nem terem alma.
Így fogtuk magunkat és szombat délután besétáltunk a Palace-ba.
A film jól kezdődött, 1959-be repítettek vissza, központban egy - a Kör-ben játszó kislányt is meghazudtoló - tébolyodott kislány, aki hangokat hall. Láthatatlan emberek suttognak a fülébe, első blikkre értelmetlen számokat. A kislány iskolájában időkapszulát terveznek, így kiadja az iskola vezetősége, rajzolják le a gyerekek, hogy képzelik el a jövőt. Minden kis diák, rajzott adott le, kivéve a hangokat halló lányt, ő számsorokat írt. Ünnepség keretén belül, elzárják az időkapszulát, amit csak 50 év múlva nyitnak ki.
A következő snittben máris 2009 van, ahol a mostani diákok egymás kezéből kapkodják ki a rajzokat. Nicolas Cage fia, hoppon maradt, és számokat tartalmazó borítékot kapott. Elkommunikálva az iskola tulajdonát, haza vitte, ahol édesapja rápillantva a papírra egyből, kiszúr egy számsor blokkot – a bizonyos 91101 -, amit ő bár nem elsőre, de a nézőközönség rögtön beazonosított, ez bizony a New York-i tragédia dátuma (9.11.01 = 2001.09.11). Ezt én jó hangosan konstatáltam ezt még egy diszkalkuliás is hamar megoldotta volna. (Sajnos gyengém az ilyes fajta megnyilvánulás, bár általában csak a szomszédommal osztom meg lehengerlő nézeteimet. Ennél a helyzetnél sajnos ez most hangosabbra sikeredett). De ami még ennél is jobban felvidított minket, mi még ebbe a filmbe is képesek voltunk belemagyarázni a Twilight-ot. Biztosra vesszük, ha kellőképpen mustrálhattuk volna a számokat tartalmazó lapot, a Twilight film bemutatójának dátumát is felfedeztük volna.
A cselekmény haladt tovább a nemsokára bekövetkező katasztrófák pedig igen látványosak voltak, megfelelő zenei aláfestéssel. Esetleg ha valakinek, Deja VU-je támad, az csak azért lehet, mert már látta a Végső Állomás három epizódját. Amikor színre lép a hangokat halló kislány mára már felnőtt lánya, újabb röhögő görcsben törünk ki Dave-el, ugyanis a változatosság kedvéért a New Moon egy bizonyos „szerzete” tűnik fel a filmben. Igen, valamiért nem tudunk elszakadni a Twilight sagától.
Tőlünk függetlenül haladt tovább a cselekmény „hitmenes” ufók kerülnek elő (amik szintén sok kommentet kapnak tőlem), láthatunk Stephen King-es világvége jelenetet, fekete kavicsok megmagyarázhatatlan felbukkanását míg végül lassan megtudhatjuk, mi történik, ha elfogynak a számok.
Miután nem szeretném lelőni a film poénját – mert ez poén nem vitás -, így csak egyet mondhatok, reméljük azon a fán már nem terem alma.
No comment err:P Ez kész...Végre végig olvastam és sírva nevetek...Írjál már ebből egy könyvet,mert szerintem sikere lenne.
VálaszTörlés